Sokszor azzal, hogy elengedsz valakit örökre, aki nem illik a képbe...!

"Te döntöd el, hogy kinek adsz esélyt, egy újabbat egy másabbat, egy olyat, amiben tulajdonképpen legbelül már te magad sem hiszel. Te döntöd el, hogy minek van értelme, hogy megérdemli-e valaki, hogy újra megnyisd neki a szíved. De vigyázz, mert ha valaki hetvenedjére is ugyanazt a játékot űzi veled, nem ő a hibás, hanem te. Te teremted magad köré a boldogságot és igen, sokszor azzal, hogy elengedsz valakit örökre, aki nem illik a képbe."

Idővel a szíved is lecsillapodik majd..!

Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is..!

Hiányzol nekem..

Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol
Néha eltörik, mi törhetetlen ha nem vigyázol...

De az is lehet, hogy így lesz a legjobb..!

Mikor már nem érdekel..

" Van, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem érdekel, hogy ki mit csinál vagy ki mit mond. Amikor már nem foglalkozol másokkal és nem érdekelnek mások, mert rájössz, hogy csak egy dolog fontos az életedben: az, hogy boldog lehess. És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások.....
Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..."

Aki menni akar...

Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is.

van, hogy akkor már késő lesz... !

Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz.  /Oravecz Nóra /

Csakis te láttad annak..!

Ő sem volt más, mint a többi, csak te láttad annak....! 

Így akarok élni..!

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek..Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni..

Ilyenekre nem vágysz !

Fogadd már el végre, hogy senkit sem kell tíz körömmel az életedben tartanod. Ha nem adják csak úgy, hagyd - az igazán értékes kapcsolatokat, azokat, amik építenek és okkal érkeznek, nem tudod elkerülni - ahogy a másik fél sem. De az, hogy te eldöntöd, a másiknak szerepe van az életedben, amire ő nem vevő, butaság. Hidd el, hogy egyetlen ember figyelméért sem kell küzdened. Ha adják, okkal teszik, ha nem engedik az életedbe, azt is. Örülj, ha akárkit nem engednek közel hozzád, az csak azt jelenti, védeni akarnak, olyat szánnak neked, aki támogatni tud. A többire nincs szükséged. Járj nyitott szemmel, ugyanis ha folyton azokon a fókusz, akik nem a sztorid részei, észre sem fogod venni a szereplőidet, akik viszont előre vinnének, építenének, segítenének. Lásd meg őket, nyisd ki a szemed, és hagyd, hogy az életed részévé váljanak. Csak engedned kell, és jönni fognak. De addig, amíg erőszakkal tuszkolsz embereket az életedbe, görcsös, akaratból születő kapcsolataid lesznek - hidd el, ilyenekre nem vágysz./ Oravecz Nóra /

(saját kép)