hm..

Hogy én mit szeretek ? A szádat és a szemedet, a csókodat , a bőrödet , az illatod , a kezedet... Az egész lényedet , meg azt mikor úgy bújtál , hogy kirázott a hideg.  ;)

Nem akartam

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.

1 csók..

1 csók nem nagy eset 2 már veszélyesebb 3nál szivem ragyog 4 után a tied

vagyok. Na akarod? :)

Nem tudom körülírni..

Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok,

egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul..:)

De neked mondtam ELŐSZÖR..

Volt, aki tetszett, volt, aki nem. Volt aki helyes volt, volt, aki nem.

De neked mondtam volna először, hogy Veled leélném az egész életem.:)

Van egy pillanat..

Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

Beleszerettem..

Lefizettek, hogy randizzak egy herceggel... de elcsesztem. beleszerettem...

Ilyen az élet

Ilyen az élet: egy pillanat alatt, összerak és szétszed...

Mikor bele esel valakibe

Mikor bele esel valakibe, nehezen jössz rá, hogyan mássz ki belőle...hm..:/

Csak két "ismerős"..

Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk, csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk.

Az élet.

Az élet egy színpad, melyen játszani kell, s ha könnyes a szemed akkor is nevetni kell.

Mi nők...

Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.