A szerelmet legszívesebben..:)

"A szerelmet legszívesebben kikiáltaná az ember, mégis mindig halkan vallja be..."

Tudod. :)

Tudod

olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az
egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket.
Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg
szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz
olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a
pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

Arra tanítanak :)

Arra tanítanak, hogy csak a jelentős pillanatokra emlékezzünk, pedig a kis lépések, amik odáig elvezettek minket, ugyanolyan jelentősek. Visszatekintve észrevesszük, hogy nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is meghatározták, hogy kik vagyunk és hogy kik leszünk

ne félj..

Ne félj újra szerelmes lenni. Figyeld a jelet, azt, amitől véget ér az addigi életed!

Most félek..

"- Most félek
- Most meg mitől?!
- Nem tudom.. attól hogy most még nem akarsz kibékülni kitudja meddig mert meg vagy zavarodva aztán meg jön valaki akit érdekesebbnek találsz és megint itt maradok egyedül fülig szerelmesen..."

Mert számodra.:)

"...mert számodra semmit sem jelent egy tárgy, egy személy, egy szám, egy illat... valakinek az a minden..."

Ahelyett..

"Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája...

Én csak egy ember vagyok

Én csak egy ember vagyok. Egy ember a sok közül, de talán valaki úgy érzi majd egyszer, ha visszanéz, hogy rossz volt nélkülem.

Azokon a napokon..

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem, nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon, amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem is kicsordult. Azokon a napokon, csak miattad, tényleg önmagam voltam! ♥

Nem az a fontos..



 

nem az a fontos, hogy elsők legyünk, hanem az, hogy egyetlenek. ♥

A távollét a szerelmnek olyan..



 

A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.

Ma este semmindek nem szabok gátat !



 

Ma este semminek nem szabok gátat! Első a szórakozás, minden más várhat!

Ez az életem apró képekben.



 

Ez az életem apró képekben. Sok mindent kihagytam, sok mindent megtettem. Barátokat szereztem, elvesztettem, de az igaziak kiálltak mellettem!

Bennem van most is..



 

Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló...

Én köszönök ma annyi ölelést..

 

" Én köszönök ma annyi ölelést,(..)
Amennyit férfi meg megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.. "  <3
/ Ady Endre-Elbocsátó szép üzeten /



Értsd meg

Értsd meg..tökéletes nem lehetek, de érted bármit megteszek..

Lesznek.

Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.

Sohasem

Sosem fogom tudni, hogy valóban engem kívánnak-e, vagy csak beérik velem.

Ti férfiak..

Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.

Te

"De te nem érted a szavaimat én meg nem tudok seggfejül!"

Nem tudom

Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág!

Nem múlik..

" Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. "

Miért..?

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem...